„Értünk többé nem aggódsz,  nem fáradsz, és nem dolgozol.  Örök álom zárja le szemed,  megpihenni tér két dolgos kezed.  Drága jó szívét, dolgos két kezét áldd meg Atyám,  s megköszönjük, hogy Ő lehetett az Édesapánk.  Emléked él, s így velünk maradsz örökké.” 

PAKSI ANDRÁSNÉ leánya és HORVÁTH GIZELLA KATA  unokája A Te Szíved Vérzett, a Mienk Fáj. Fájdalmunk meg szűnik , ha idejön el megpihenni hozzád. Olyan Csend van így nélküled. Hogy szinte, hallani amit még utoljára akartál mondani. Váratlanul ért a halálod, Búcsú nélkül mentél el. , Aludd szépen álmod, Soha nem feledünk el, mert az élet Bármien motoha, szeretni megtanit DE FELEDNI SOHA! ! ! ! Nagyon Szeretünk Nagyon Hiányzol, De nyugodj békében Drága Anyuka és Mamikám! ! ! !

 "Viszontlátásra - mondom és megyek, Robognak vonatok és életek, S bennem legbelül valami remeg, Mert nem tudom, sohasem tudhatom, Szoríthatom- e azt a kezet, amit elengedek.   Viszontlátásra - mondom mégis, mégis. Viszontlátásra holnap, Ha nem holnap, hát holnapután, vagy, ha akkor sem, hát azután, vagy ha nem, hát ezer év múlva.   Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban, Viszontlátásra a Holdnak udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán. "

 

Egy tündér kislány, aki négy hosszú éven át kitartóan harcolt az életéért! www. zorka. cc

 

 

" Egy ember volt, még nem is olyan rég. Egy ember volt, aki már csak élt. Tragédia, szörnyű halál, s az élet elmúlik, vége már. Ó, te sors, miért vagy kegyetlen? Miért kellett, hogy egy ember elmenjen? Mert Ő nem volt rossz, nem ezt nem hiszem! Egy ember volt, s hogymiért csak volt, mondd, ó, Istenem! Egy ember volt, aki elment hamar. Egy ember volt, akit ma már a föld takar. Egy ember volt, aki már nem lehet közöttünk. Egy ember volt, akiről már csak múlt időben beszélünk. " Bithorlo moderátora és egykori rádiósa a mai napon, hosszantartó betegség után jobb létre szenderült! Emlékét soha ne feledjük! Ő már odafentről vigyáz ránk! Nyugodj Békében!

Az Ő szive megpihent a miénk vérzik. Ahalál fájdalmát csak az élők érzik. Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt. Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt. Egy tragikus pillanat ölte meg szivedet. Amely nem ismert mást csak a szeretetet.

Egész élete önzetlen, szorgalmas, becsületes és fáradhatatlan. önmagát soha nem kímélő munkában, családjával szemben gondoskodó és mindig aggódó szeretetben telt el. Nagyon szeretett minket.                

Utazásomnak vége,   a végállomásra értem.   Cserélődtek az útitársak,   a vonat is irányt váltott.   Átszálltam olykor magam is,   várakoztam az állomáson,   akadt ott szerető társam.   Ott maradtam volna boldogan,   de sorsom parancsa: utazom  tovább, mert a végzettel  szemb e nem szállhat az ember.   Fárasztó volt a hosszú út,   megfogyatkozo tt a poggyászom,   elapadt a kíváncsiságom.   Az ablaknál bóbiskolok,   már nem csodálom a tájat,   várnak rám " régi" barátok.   Megtalálom a fejfámat.

Ma szomorúbb lett a föld, s fakóbb az ég színe egy szív állt meg örökre a mi Apukánk szíve. "   Drága apukám. Ma láttalak és mosolyogtál, s közben szép nyugodtan aludtál. Kisütött a nap mikor elváltunk, innen tudtam hogy jó volt látnunk. Éreztem a boldogságod , hiszen te nem voltál távol. Drága lelked mellettem állt , hisz én éreztem a kellemes borzongást. Angyalként élsz eztán köztünk és te vigyázod minden léptünk. Ezután ha égre nézek , drága arcod néz rám éppen. Szereteted szerte árad, így eltörpül minden bánat. Érezzük a szíved melegét, kívánunk neked odafönt sok- sok nyugodt békét! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek! " Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád. Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat s a szívem sötét. A kezed már soha nem foghatom, A szemeidbe soha már nem nézhetek. . De senki nem veheti el tőlem az emlékedet. " . Annyira kínoz, annyira fáj, Hogy nem láthatlak már. Nem foghatom meg kezed, Nem simogathatom meg fejed, Nem ölelhetlek már. Annyira kínoz, annyira fáj! Nem hallom hangodat, Nem hallom léptedet, Akárho gy fülelek. Nézem fényképedet, Drá ga mosolyodat, Könn y áztatja arcomat, S így sem látlak már, Mert szememet elfedi a homály, S hangokat sem hallok, Mert hangos zokogásomMegtör i a csendet. Már csak egyre vágyom:Hogy ott lehessek Veled, Hogy átöleljelek, és elmondjamNeked mennyire, mennyire Szeretlek! " " Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál De most már, tisztán látok Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod Minden percben csak rád gondolok És sajnos hiába kértem bocsánatot Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen Bárcsak ujra itt lennél velem. " Szívet tépnek most az emlékek, Megyek , rohanok hozzád, de el nem érlek. A csend némán ráborul az égre, Szeretlek Apukám - most és mindörökre. " Elmentél tőlünk, s nem maradt más, Szívünkben űr, és néma gyász. Hiába telnek hónapok, évek, Mindig hazavárlak Téged. Hajtanám az időt arra gondolva, Hogy ami eltelik, minden egyes óra, Közelebb visz Hozzád, és Találkozhatunk újra. Akkor végre magamhoz ölelhetlek, S elmondhatom mennyire szeretlek. Szerettelek mindig, szeretlek most is, És szeretni foglak végtelen időkig. Nem feledlek Téged egyetlen percre sem, Te maradsz nekem mindig: Örökké szeretett APUKÁM! ! ! Szerető családod video:http://ww w. youtube. com/watch? v=mM5Jg- zwMcY    

Aradszky László kedvelt táncdalénekes volt, egyik legnagyobb slágere az Isten véled Édes Piroskám.